A legelső ismert tabáni templom a mai Rudas-fürdő területén állt, innen került elő a Tabáni Krisztus néven ismert románkori timpanontöredék, melynek másolata ma ennek a templomnak a belsejében látható. A török időkben a Szt. Katalin templom helyén állt Szokollu Musztafa pasa dzsámija, ami túléléte az 1686-os ostromot, és kezdetben az új templom szentélyeként használták. A templom érdemi építése 1728-tól 1736-ig tartott. 1738-ban helyezték el a Stadinger János által készített orgonát, a berendezés összegyűjtése csak 1748-ban ért véget. 1749-ben kripta épült a templom alá, a tornyot 1750-ben kezdték el építeni. A dzsámi megmaradt részét 1765-ben lebontották, helyére újabb hajószakasz és szentély került. Az 1810-es tabáni tűzvészben elpusztult szinte a teljes berendezés, 1849-ben pedig a szentélyt lőtték szét. 1880-81-ben neoreneszánsz stílusban restaurálták a templomot. A második világháború után a templom homlokzatát egyszerűsített formában rekonstruálták, a belső freskókat pedig eltüntették.
