Soproni hegység nyugati nyúlványa, a Soprontól délnyugatra fekvő alpesi hangulatot árasztó Brennbergbánya több, mint 200 éven át a magyarországi kőszénbányászat egyik legjelentősebb telepe volt. Az első osztályú szén kitermelése emberfeletti küzdelmet kívánt, mert ez volt a legnehezebb, legmélyebb, legnagyobb nyomásnak kitett, legnehezebb műszaki problémákat felvető bányája az országnak. A legenda szerint 1753-ban egy bánfalvi pásztor csodát látott, égő köveket. Rieder János György szögkovács már nem ijedt meg a látomástól. Ismerte a szenet és annak használatát. Hazavitte és műhelyében felhasználta azt. Ekkor fedezték fel Brennbergben a szén létezését. Többszöri fellendülés, kudarc, újrakezdés, leállás, gyakori bérlőváltozás után 1789-ben Schneider Vencel vállalkozásával végérvényesen megindult a folyamatos szénbányászat. Az idők folyamán a tulajdonjogok, bérlők, vállalkozók gyakran változtak, de a bányászat színvonalasan és szakszerűen folyt és a bánya állandóan terjeszkedett. A termelés növekedésével törvényszerűen nőtt a munkások létszáma. Fizetésük megfelelt a kor munkáskereseti átlagának, a bánya pedig munkáslakásokat biztosított számukra, melyek megfeleltek a kor szociális színvonalának. A bányászok öntudata, közösségi élete önsegélyező szervezete mindig magas fokon állt. 1952-ben gazdaságtalanságra hivatkozva leszerelték a föld alatt Ausztriába áthúzódó bányát. Múzeumunkat az első gőzgépes szállítóakna gépházában (1840) rendeztük be. A kiállítás megmutatja a bánya létrejöttét, fejlődését, a bányászélet kellékeit, és egy bányászlakás részletét is.
