Barta Lajos Kistapolcán született 1878-ban. Apja falusi kocsmáros volt. Joghallgató majd újságíró Pécsett, Mohácson, Budapesten, Kassán. Antifeudális, radikális, háborúellenes, szocialista író, újságíró. Első Drámáját (Parasztok) 1911 földosztást követelő mondanivalój amiatt a második előadása után betiltották. Gyermekkorának világa ihlette későbbi művészetét paraszti, kispolgári világ jellemzőivel. Irodalompolitikai szerepet vállalt a Tanácsköztaársaság idején. 1919 őszétől börtönben volt, majd emigrációban élt Berlinben, Bécsben. 1929-33-ban szerkesztette az Új Szót, együttműködött a Sarlóval, továbbá magyar és nemzetközi szocialista, kommunista és proletárirodalmi szervezetekkel. 1956-ban Kossuth-díjat kapott.