A térburkolatból emelkedik ki a színes mozaikkockákból kirakott címer. A kompozíció 24 féle színárnyalatot hordoz. A címer 180 ezer egyenként 1 cm-es oldalú, 8 mm vastag Vicenzában gyártott velencei üveg mozaikból készült. A mozaikkép, csakúgy, mint a felújított Kossuth tér, 2001. július 7-én került átadásra.
Debrecen első ismert címere 1560-ból már a reformációra utal: fő alakja a jobb lábával zászlót tartó bárány, mely hátrafordulva a zászlóra tekint. Az 1693-ban, a szabad királyi városi rangot adományozó oklevélre szerkesztett címer továbbvitte ezt a hagyományt, de a főalak gazdag díszítést kapott.
A három domb, melyen a két könyv látható, a Trianon előtti Magyarországra emlékeztet.
Az aranyrúdon függő zászló a helvét hitvallás szimbóluma, a két könyv, amelyen a bárány áll, az Ó-és Újszövetséget jelképezi, s utal a város „nyomdász” kultúrájára is.
A középen emelkedő pálma életfa-motívum, a szilárdságot, az ellenálló képességet is kifejezi, s érzékelteti a történelmet: a környéket ért pusztító háborúkban úgy állt a város, mint sivatagban az oázis.
A főnixmadár a hamvaiból újjászülető város jelképe. A Nap a halhatatlanság és az erő szimbóluma. A város és a református egyház szoros kapcsolata révén ez a címer lett a Református Világszövetség 1877-es megalakulása előtti években, a magyarországi református egyház egységes jelképe. Kiegészülve a reformáció bibliai igéjével: „Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk?”
