Az 1945. után keletkezett legnagyobb népi iparművészeti gyűjtemény látható Kecskeméten, a régi serházban. Ezt a tágas, boltíves épületet sörfőzdének építtette a városi magisztrátus 1793-ban jövedelme kiegészítésére, mivel a 18. sz. utolsó éveiben kevés bor termett a városban, s ez jelentősen csökkentette az egyedüli bortermelés jogával rendelkező város bevételeit. Később a sörből származó bevételek csökkenésekor laktanyává alakították át az épületet, majd 1917-től városi szeszfőzdeként működött, ahol a híres kecskeméti barackpálinka is készült. Ez a tevékenység 1982-ig folyt itt. A város jellegzetes épületét 1983-ban helyezte védelem alá az Országos Műemléki Felügyelőség. A város és a megye vezetői ebben az évben döntöttek úgy, hogy a szeszfőzde épületében adnak helyet a Magyar Népi Iparművészet Múzeumának. A több évtizede gyűlt, kiállításokon részlegesen vagy ritkán látható értékes gyűjtemény így állandó otthonra lelt.
