Lehet e nagyobb öröm, mint századokra nyúló családi hagyományt ápolni? Agyagba álmodni őseink múltját, gyermekeink jövőjét? A kemence tüzénél várni formáink, díszeink kiizzását, elképzelt és megformált tárgyaink születését? Mi ez? Mesterség vagy művészet? Vagy tán mindkettő?
