A vár építési éve nem ismert, valószínűleg II. Béla idején egy Sámson nevű főúr építtette. Az erődítményt 1409-ben említik az oklevelek, 1472-ben már romokban hevert. 1439-ben tari Lőrinc fia, Rupert a birtokos. A ma látható rommaradvány meredek oldalú dombon áll. A megmaradt falak, födhányások, és néhány alapfal észak-dél irányú téglalap alaprajzú, lekerekített sarkú építményt sejtenek. Hossza közel 40, szélessége 30m lehetett. A falon síkfödémre utaló gerendafészkek láthatók. Az elszórt falmaradványokból egy külső és egy belső falgyűrűre lehet következtetni. E kettő között még ma is látni a vár négyszög alakú, mintegy 8 m széles és 5 m mély vízgyűjtő medencéjét. A falak anyaga tömött mészkő, míg a várhegyet puhább, lajtamészkő alkotja. A várhegy déli, alacsonyabb teraszán a fölső vártól nagyobb terjedelmű elővár lehetett, helyzetét ma már csak földhányások mutatják.