Gyömrői Tájház

Az 1840-es években készült épületet a lakosok pénzadományaiból, ill. a Műemléki Felügyelőség támogatásával vásárolta meg a község, és az id. Pál Mihály Baráti Kör szervezésében, széles körű társadalmi munkával állították helyre. Megnyitására 1983-ban került sor. Néprajzi-, helytörténeti- és képzőművészeti kiállítás kapott otthont falai között.

A ház belesimul egy szakaszosan még fellelhető, hagyományos, fésűs utcaképbe. A szalagtelek két oldali soros beépítése (egyik oldalon ház, a másikon pince, fészer, ólak) is a gyömrői népi építkezés jellegzetes vonása volt.

Ha végigsétálunk a falu régi utcáin, még több eredeti állapotban megőrzött házon csodálhatjuk meg a népi építőművészet remek alkotásait a változatos formájú tornácokat. Ez a kiváló funkcionális szerkezeti megoldás a házak külvilág felé kitárulkozó része, átmenet a külső és belső tér között. Rossz időben könnyebbé tett a több-bejáratú házon belüli közlekedést. A tornác a XIX. sz. folyamán vált a magyar ház jellegzetességévé, és Gyömrőn a későbbi, klasszicista stílusú oszlopok mellett a legrégebbi, mellvéd nélküli formák is megőrződtek. A faoszlopos oldaltornások szép példáit lelhetjük fel még ma is több portán.

A tájház épülete téglaalapra épült vert fal, oromfalas, szarufás nyeregtetőjét korábban vegyes nád-zsúp, most hornyolt cserép fedi. Az utcafronton és az udvari oldalon kisméretű, kétszárnyas, háromosztatú ablakok láthatók.

Az 1991-es felújítást követően az első 3 helyiség a nagyobb ajándékozások és a folyamatos gyűjtések során létrejött néprajzi anyagot mutatja be, a falura általánosan jellemző belső tér rekonstruálásával. Az első ajtón belépve a pitvarba jutunk, ahol a kenyérdagasztás eszközeit, a vizespadot, tároló edényeket helyeztek el. A füstös konyhát két paraszt-barokk oszlopon nyugvó, tányérokkal köcsögökkel díszített boltív választja el. A szabad tűzhelyen a főzésre szolgáló cserépedények, a vasháromláb - egy korábbi főzési technika emlékei. A szemközti oldalon, a szobát fűtő kemence nyílása mellett, a sütés eszközei, tároló edények láthatók. A konyhából a nyílt tűzről áramló füst a szabadkéményen át távozott. A széles kürtő a tartósításra szánt szalonna, kolbász, sonka füstölésére is lehetőséget biztosított.

A pitvarból jobbra nyílik az első szoba, a "tisztaszoba" vagy "nagyház". Az elsősorban reprezentációs célokat szolgáló szoba padlózata döngölt föld, amelyre házi szövésű rongypokrócokat terítettek. A sarkos elrendezésű helyiségben a boglyakemencével átellenesen áll a sarokpad és az asztal, amelyen református hagyomány szerint mindig biblia és zsoltáros könyv volt. Szintén felekezeti jellemző az "Aradi tizenhárom"-ról készült olajnyomat, és az oldalfalon elhelyezkedő tükörbe tűzött Kossuth-kép. A tükör alatt áll a sublót, amelyben elsősorban az ünnepi viselet darabjai kaptak helyet. A másik két sarkot az ágyak foglalták el. Az ajtó melletti, fekhelyként szolgáló ágyon a régi, fehér vászonviselet darabjai vannak. Az átelemben álló, bagolyfejes díszítésű vetett ágy a család gazdagságát reprezentálta. A szobában látható bútorzat csaknem egészében özv. Karsai Lászlóné ajándéka, aki férje szüleinek hagyatékát adományozta a Tájház javára.

A pitvarból balra nyíló hátsószoba, "kis ház" a köznapi élet színtere volt. Itt kerül bemutatásra a kenderfeldolgozás és a fonás-szövés munkafolyamatának eszközkészlete.

Az udvarról nyíló hátsó ajtók egykor a kamrába, ill. az istállóba vezettek.