A História-hall falfelületei a terem ajtó és ablaktömegeinek megszakításával, de mégis egybefüggő festménykompozícióként értelmezhetők.
Valójában 12 fő egységből áll a nyílászárókkal szabdalt felület, s az ablakok feletti áthidalások falszakaszainak megfestésével folyamatos vizuális élményben lehet részünk.
A terembe lépve, az óramutató járásának megfelelően (tehát balról jobb felé haladva) kronológiai sorrendben következnek a historikus – apokrif és valós – visszaidézések, a művész szabad megfogalmazásában.
A bejárai ajtó függőleges osztóvonalát tekintjük központi tengelynek, az e fölötti, keskenyebb falszakaszon az igazi, de egy kicsit a képzelet által is átrendezett és kiegészített Bóly látképével állunk szemben.
A kép jobb oldalánál, folytatásként, áttűnik a valamikori lothai erdő.
Legfelül, a távolban, jellegzetes sziluettjével láthatjuk a környéket meghatározó, nagynyárádi templomot, különleges ismertetőjegyeként ennek a szép, baranyai vidéknek, Bóly szomszédságában.
A terem sarka felé haladva, a fal már teljes magasságáig festett, s az ebből adódó léptékváltás az ábrázolásban is érzékelhető. Itt kezdődnek a 12 fő egység jelenetei.
