A park megmentése érdekében szükségszerű volt a műemléki védelem. Eleinte csak civil összefogásban, majd később önkormányzati együttműködéssel megújult és a magyarországi németség különleges emlékhelyévé tettük a parkot.A zsámbéki józsefvárosi gödör meglehetősen egyedi a magyarországi műemlékek között. Egy viszonylag jelentős, 2-4 méteres mélyület Zsámbék belterületén, amelyet hajdan pincék és présházak szegélyeztek patkó alakban. Maga a „gödör” szintén emberi alkotás: az 1737 és 1739 között pusztító pestisjárvány után a településre újonnan érkező németek innen nyerték ki a házaik építéséhez a szükséges agyagot. Alapos munkát végeztek, hiszen annyira kimélyítették a fejtéssel a területet, hogy lakóépületek építésére alkalmatlanná vált, ám a gödröt szegélyező meredek partfal pincék telepítésére éppen megfelelt. Az első pincéket még a 18. században vájták ki a Lehmgrube, helyi dialektusban Lahmgrubm (agyaggödör, innen az egyesület neve) falába. Ám a teljes kiépítésre csak a 19. században került sor, amikor a hetven borospince, többségük az eléje épített présházzal szinte körülfonta a területet.
„Jelenleg húsz pince van már csak meg és a présházak többsége is elpusztult. Megmaradt három kis parasztház is. Sajnos a svábok által kialakított vízelvezetés is megszűnt, így a pincék már nem funkcionálnak, hiszen időről-időre elárasztja őket a talajvíz, ma már nem alkalmasak bor hosszú távú tárolására"
