A Keresztelő Szent János tiszteletére szentelt templom hajója és félköríves szentélye a XII. században épülhetett, a tornyot a XIV. században toldották hozzá.
Régi - ma is bejáratként szolgáló - kapuja felett még látható a három kicsiny ablak. Híressé a belső tér falképei tették.
A félköríves kapuzat körül a falat valamikor festmények díszítették. Tornyát a XIV. században építették hozzá.
Belépve a templomkapun, a hajó szemközti, északi falán két sorban láthatók a freskómaradványok. Felül sorakoznak az apostolok, akik követik az angyal vezérelte három napkeleti királyt Mária és a gyermek Jézus imádására. Az alsó sorban a szenvedő Krisztus, valamint a kardot és mérleget tartó Szent Mihály látható, amint mérlegre helyezi az elébe érkező holtak lelkeit. Tőle jobbra Szent Miklós áll. A kutatások alapján ezeket a festményeket a XIII. században készíthette egy bizáncias műveltségű, korábban a pécsi székesegyházban dolgozó festő.
A diadalív déli oldalán a Szent Györgyöt ábrázoló freskó felirata szerint, 1335-ben készült, az előbbieknél kevésbé színvonalas alkotás. A diadalív közepén a világbíró Krisztus trónol, jobbjára gyűjtve az üdvözülteket. A diadalív belső oldalán az év hónapjaira jellemző tevékenységek ábrázolásai (hordót készítő kádár, szőlőt préselő szüretelő, arató földműves) láthatók. A festmények a XV. századból valók.
A szentély egykori falfestményei tűzvész következtében elpusztultak. Az oltárt Ferenczy Károly tervezte, mögötte látható a barokk stílusú Keresztelő Szent János-oltárkép, illetve a Rómában élő Prokopp Péter festőművész Kálvária-képe van. Ugyancsak ő festette a karzat alatt elhelyezett stációsorozatot is.
