Szabadon álló, egyhajós, poligonális szentélyzáródású templom, Ny-i oldalhomlokzatának É-i szakasza előtt toronnyal, a hajó mindkét végén kontyolt nyeregtetővel, K-i oldalához kapcsolódó, poligonális alaprajzú, ún. Hősök kápolnájával, a szentély Ny-i oldalához kapcsolódó ekrestyével. É-i homlokzata előtt csúcsíves nyílásokkal áttört újabb, nyeregtetős előcsarnok. A hajó oldalfalain és a szentély sarkain támpillérek. A hajó csúcsíves tartók közötti szegmentdongás boltozattal, a szentély fiókos dongaboltozattal fedett, a Hősök kápolnája és a hajó bejárati oldalán elhelyezkedő karzat síkmennyezetes. Falképek, festett üvegablakok: 1977. Berendezés: jellemzően 19. század vége, 20. század; főoltárkép: 1873 (Joseph Kessler); keresztút: 1968 (Prokop Péter). Orgona: 1883 (Angster József). Korábbi, középkori templom felhasználásával épült 1744-ben, tornya középkori eredetű, felső része barokk. 1829-ben átépítették. 1897-ben két oldalhajóval bővítették, 1938-1939-ben hossztengelyét kilencven fokkal elforgatva, D-i irányban új hajót és szentélyt építettek hozzá (építész: Möller Károly). Előcsarnoka 1959-ben épült.
