Kmetty János és Kerényi Jenő Múzeum

A két állandó kiállításnak a Fő tér déli oldalán álló, 18. századi eredetű dalmát kereskedőház ad otthont. Az épület utca felőli traktusa hajdan üzletként szolgált, míg a lakóterületet a hátsó fronton, az udvari részen alakították ki. A házat az 1850-es években átépítették, és csak a Ferenczy Múzeum kiállítóhelyévé történő átalakításakor sikerült az eredeti térelosztást rekonstruálni. A kiállítások alapjait a művészek özvegyei által a magyar államnak átadott hagyatékok képezik.

Kmetty János (1889-1975) képzőművészeti tanulmányait Kassán kezdte el. Az 1910-es évek elején Budapesten, az Epreskertben Ferenczy Károly esti tanfolyamát is látogatta. 1911-ben utazott először Párizsba, ahol a múzeumok klasszikusai mellett Cézanne és Picasso műveit tanulmányozta. Az I. világháború végén Kassák Lajos lapjában, a MA folyóiratban jelentek meg rajzai. 1924-től a progresszív művészeket tömörítő KUT (Képzőművészek Új Társasága) egyik alapító tagja, majd alelnöke lett. 1927-ben újra Párizsba utazott: „.. a szellemi csomagom, amit Párizsból magamban és magammal hoztam, egy életre való volt, ma sem fogyott ki. Új természet-szemléletet jelentett ez, új ábrázolási formát és módszert: a kubizmust."

Kmetty a 30-as évektől egyre gyakrabban töltötte a nyarakat Szentendrén, 1945-ben a Régi Művésztelep tagjai közé választották. Első szentendrei korszakában festészetét az oldottabb, finomabb színkezelés és az expresszív kifejezési formák jellemzik, de a szerkezet változatlanul fontos képépítő elem maradt. A 60-as években Kmetty ismét visszatért a kubista jellegű képszerkesztéshez: nyújtott, rózsaszín, barnás vagy kékes színtónussal átfogott festményein a kompozíciót kontúrral jelzett, rombusz alakú, illetve romboid síkokra bontotta.

Kerényi Jenő (1908-1975) szobrászművész emlékkiállítása 2008-ban az épület középkori eredetű, bolthajtásos pincéjében kapott végleges elhelyezést. Kerényit Magyarország egyik legelismertebb köztéri szobrászként jegyezték. A gyűjteményben a művész másik arcát is megismerhetjük a monumentális műveknél személyesebb kisplasztikái révén, melyek sok esetben az európai kultúrkör meghatározó értékeit hordozó, mitológiai, bibliai és történeti szereplők 20. századi újraértelmezései .