Az 1975-ben alapított tájvédelmi körzet a közepén elhelyezkedő Lázbérci víztározónak köszönheti létét. A fontos ivóvízbázis vízminőség-védelmén túl a 4333 hektáros terület földtani, növény-és állattani értékei is indokolják ma a védelmet. Az üledékes és vulkáni kőzetekből álló Upponyi-hegység a Bükk-hegységhez kapcsolódik északnyugat felől. Földtanilag legértékesebb és tájképileg legszebb a 400-500 méter hosszúságú Upponyi-sziklaszoros szurdokvölgye, a "Vízköz" mészkő oldalával, karsztos jellegű, meredek sziklafalával és kőfülkéivel. Sok növényritkaságnak adnak otthont szurdok nyúlfarkfüves mészkő sziklagyepei, bokorerdői. Kiemelkedő értéket képviselnek azok a geológiai feltárások is, amelyek az egykori szarmata flóra megkövült maradványait, a sárgás és fekete levéllenyomatokat őrzik. Az Upponyi-hegység állatvilága hasonló a Bükk-hegység állatvilágához, de gazdagítja előbbit a mesterséges vízfelületre rendszeresen táplálkozni járó vízimadarak népes csapata is.
