Maglódi Evangélikus templom

A Maglód nagyközség történetével foglalkozó kutatók egyetértenek abban, hogy az 1700-as évek elején a törökök pusztítása után a Felvidékről szlovák anyanyelvű evangélikus családok népesítették be a falut. Az első időkben az ecseri katolikusokkal közösen használtak egy kisebb középkori templomot.
1775 és 1778 között épült fel a ma is használatban lévő evangélikus templom a középkori templom helyén. Maglód legrégebbi műemlék épülete. Eredetileg a patak köré épülő faluközpont feletti magaslaton, a temető közepén helyezkedik el. A templom görögkereszt alaprajzú, torony nélküli épület. Mint ahogyan a Türelmi Rendelet csak ilyen feltételekkel engedte meg az evangélikus hívőknek a templom építését. A templomtól 200 méter távolságra áll a templomhoz tartozó, a XVIII. századból származó Harangláb.
A templomot 1778-ban szentelték fel. Késő barokk stílusú épület. A dél felé néző főhomlokzat szélei falsávval keretezettek, középső része előre ugrik. A főhajó keleti és déli bejárata elé félköríves nyílású bejárati előépítmények kerültek. A homlokzatok jellegzetessége az egy szegmentíves, szalagkeretes, magasan elhelyezkedő ablak.
A maglódi templom belső kialakítása és szépsége az eredeti különleges berendezési tárgyainak köszönhető. Az oltár létrejötte -felépítése és formai kiképzése alapján- az 1740-es évekre tehető. Az oltárszekrényt, az azon található oszlopokat, rokokó jellegű , kagylókból, leveles indákból és virágdíszekből álló áttört, aranyozott csipkeszerű díszítés veszi körül. Az eredeti festés sötét olajzöld, melyet az arany, ezüst motívumok díszítenek. Az oszlopok mellet az oltár díszei még Pál apostol és Keresztelő Szent János és két angyal fából készült festett szobra. Az oltáron három oltárkép található, melyek közül a középső - a keresztre feszített Krisztust ábrázoló - az eredeti. A „Három királyok imádása” és a „Mennybemenetel” című képeket a XX. század közepén adományozták a gyülekezetnek. Az eredetiekről nem tudunk.


A szószék kosár és a hangvető az 1770-es években készült fából. Dísze az aranyozott keretben látható három festett kép. A középső a magvető példázatát ábrázolja, mellette Péter illetve (Mózes) /Pál! alakját mintázta meg a művész. A hangvetőt sas és nap kép díszíti. A karzatmellvédeket festmények díszítik, melyek a felújítási munkák után kerültek felszínre. Feltehetően a XX. század elején került lefestésre, mivel az I. világháború után vásárolt orgona játszóasztalát úgy helyezték el, hogy az első két festmény egy-egy része hiányzik. Az első kép azt ábrázolja, ahogyan az Ószövetség népe átadja a Szentírást az Újszövetség népének. A másodikon a hárfázó Dávid király látható. A harmadik címe: Ábrahám, aki kész lenne feláldozni fiát. A negyediken Jákob lajtorjája látható. Az ötödiken a tüzes szekéren égbe emelkedő Illés próféta, míg a hatodikon Jézus mennybemenetele látható. A karzatmellvédek képei alatt szlovák nyelvű gótbetűs feliratok találhatóak. A karzat képei stílusukban és ábrázolásmódban a szószékével egyeznek. Ezek is az 1770-es évekből származnak.