Máriaremete a főváros lakosságának máig kedves és látogatott búcsújáró helye. Erről tanúskodnak az oltár köré függesztett márvány hálatáblák, amely Mária élő tiszteletéről tanúskodnak. Érkeznek búcsúsok az ország más részeiből is.
Fő búcsúi: Szentháromság vasárnapja, illetőleg Kisasszony napja (szeptember 8).
A máriaremetei templom jellegzetessége, hogy szentélyében, az oltár mögött megőrizték azt a fatörzset, amelyen a kegykép függött. A közelmúltban a templomban a búcsújárás jelentőségéhez méltó liturgikus teret alakítottak ki, de a régi neogótikus oltár a Szűzanya szobrával megmaradt.
A kibontakozó Mária-tisztelet jele a XVIII-XIX. század fordulóján a kegykép számára készített copfstílusú, aranyozott fakeret. A kép és a hely a „remete" nevet a svájci Einsiedelnről, a kultusz eredeti helyéről nyerte. A megmaradt néhány XIX. századi fogadalmi tárgy közül különösen figyelemre méltó az 1838-as pest-budai árvíz alkalmából felajánlott fogadalmi kép, amelyen az óbudai Selyemgombolyító látható.
A város zajából lelki felüdülést kereső hívek szívesen keresik fel a ligetes erdőben épült kegytemplomot. A hely hangulatát nagymértékben meghatározza a templomhoz vezető út jegenyesora.
