Az eklektikus stílusú megyeháza 1885-1887-ben épült Kiss István budapesti építész tervei szerint.
Az 1867-es kiegyezést követő gazdasági fellendülés becses építészeti emléke, mely különálló szögletes, tömör tömbjével egyaránt érzékelteti a közigazgatás hierarchiájában betöltött funkcióját, valamint harmonikus, a múltat idéző szépségével, művészeti értékével is. A megyeháza Veszprém vármegye első székházát váltotta fel.
A megyeház építésére meghirdetett nyilvános tervpályázatot Kiss István (1857-1902) budapesti építész nyerte el 1884-ben.
Az épület méretei, szépsége ma is lenyűgözi szemlélőjét. Kétemeletes, szimmetrikus, hármas tagozódású. A 60 méter hosszú főhomlokzat 4,5 méterre kiugró középső tagozata a megyeháza legdíszesebb része. Az első és a második szintet magában foglaló falfelületet korinthoszi féloszlopok ékesítik, melyek felső zugaiban allegorikus nőalakok húzódnak meg: az igazságszolgáltatás, a közigazgatás, a földművelés, a kereskedelem, a művészet és az ipar jelképei. A homlokzati egységet timpanon zárja.
Felavatásának 100. évfordulójára megújult az épület. Teljes rekonstrukciója a 80-as évek elején kezdődött. A munka során hat tanácskozótermet alakítottak ki, ezek falát terrakotta domborművek díszítik, a megye műemlékeit, népi építészeti nevezetességeit. A termek az 1990-es évek elején kaptak megkülönböztető nevet. A földszinti lila terem névadója, a székesegyház alapítója Gizella királyné; az első emeleti kis piros terem a delegációs terem, a volt VB-terem Egry József, a nagy piros terem a tervező Kiss István; a kék terem pedig a Balaton nevét kapta. A második emeleti zöld terem lett a gobelinterem.
