Helytörténeti Gyűjteménye a híres hartai festett bútorokat és az európai német nyelvterületen is egyedinek számító népviseletet mutatja be. A festett-virágos bútorokat a betelepült német asztalosok készítették. A hartaiként ismert bútorstílus már az új hazában alakult ki a XIX. század elején. Gazdag helytörténeti anyagát a Rétfalvi Teofil tanár által 1953-ban létrehozott iskolai gyűjtemény alapozta meg, amely 1967-ben került a község kezelésébe. A gyűjtemény bemutatására szolgáló tornácos népi lakóház a XIX-XX. század fordulóján épült. Hosszanti elrendezése hagyományos, több helyisége a jómódú gazda igényességére utal. Egyvonalban kialakított belső ajtói szinte egy belső folyosót képeznek, áttekintést biztosítva az épület minden helyiségén. Szabadkéményes konyhája eredeti állapotában látható.
A másik múzeumi épület az alig száz esztendeje épült sárga ’Robautéglás’ homlokzatú ház.
Helységeinek gerendamennyezete megőrizte az 1848-as építési dátumot. A múzeumi termek az egykori parasztházak különböző funkciójú helyiségei. A berendezési tárgyak azok rendeltetésszerű használatához tartoztak.
A népi textíliák a helyi szövés-és hímzéskultúrát mutatják be. Láthatjuk a hartai népviselet relikviáit, a különböző korosztályok szokásos öltözeteit, valamint gazdag főkötő és pártagyűjteményét.
A hartai festett bútorok sajátos darabjai a lovas formákkal díszített ágyvégek. Az ágyak első és hátsó lapja magas, a lapok szélén egymásnak háttal álló lófejek vannak faragva. A kevésbé módos megrendelőnek lófej helyett egy kis fanyúlvány készült.
Tárgyak és írásos dokumentumok elevenítik fel a népélet- és a községi igazgatás emlékeit. A kiállítási anyag tartalmazza a hagyományos kenderfeldolgozás munkafolyamatának és szövésének eszközeit. Az udvarban a temetőből begyűjtött sírjelekkel, sírkövekkel és fejfákkal, a fészerben a XX. század eleji földművelés gépi eszközeivel ismerkedhetünk.
