Az első egyházmegyei adat szerint 1763-ban már kőtemplom állott a mai templom helyén, illetve annak közelében. A református templom 1793-ban épült egy kisebb domb tetejére, egyhomlokzatú torony templom.
Az Alföldön jellegzetes egyhajós, síkmennyezetű, oldalbejárós toldalékkal kialakított templom előtt kétemeletes, négyszögű torony áll. Szentélye a nyolcszög három oldalával zárul. A torony háromszintes, három négyzetes toronytestből és négy fiatoronyból áll. A sisakokat és a fiatornyokat egy-egy gömbdísz koronázza. A toronysisak az erdélyi református fatemplomok hatását tükrözi.
1968-ban átépítették és újrazsindelyezték. A későbbi műemléki helyreállítás során visszaállították az eredeti tűzőrfigyelő körüljárót. A templom megjelenése erdélyi hatást sugall, melyhez hasonlót csak Fehérgyarmaton lehet találni. Harangját 1718-ban öntötték Nagyváradon.
