Ádánd 1629-től tartozik a Külső Somogyi Egyház megyéhez. 1646-ban átalakul az egyházmegye, és a tabi járáshoz tartozik a hitközség. A református hitközség csak 1734-től anyakönyvezhet. 1778-ban Mária Terézia üldözi a protestánsokat, ezért csak körülményesen épül báró Zsigrai Károly ispán kezdeményezésére istentiszteleti hely. A kezdetleges imahely vályogból épült a hívek adományából. A sudár tornyú templomot 1820-ban kezdik építeni, de csak 1825-ban rakják le ünnepélyesen az alapkövet, ugyanis 5 év kellet ahhoz, hogy szekereken a Balaton északi oldaláról összehordják az építőanyagokat. A fundamentum terméskő, a torony tégla, a tető pedig fazsindely. Gróf Csapodi Pál a kastély / kúria / tulajdonosa, és a Tallián család is egyaránt 72000 téglát adományozott a barokk stílusú templom építéséhez. 1857-ben a fazsindelyes tetőt horganyzott lemez váltja fel. 1863-ban kap a torony kupolája vörösrézborítást. 1886. április 19. szomorú nap a helyi reformátusok életében, ugyanis a tűzvész porrá égeti a templom tetőszerkezetét, a toronyóra is tönkrement. Az újra épített istenházát, új nagyharang ékesíti, melyre ezt a mondatot írták “Az élőket hívogatom, a holtakat elkísérem.” 1912-ben renoválják, majd az I. Világháborúban lecserélik a vörösréz burkolatot, horganyzott lemezre. A II. Világháborúban Enying irányából bombatalálat éri, ami a boltíves mennyezetet tönkretette. A helyreállítás után csak 1973-ban lesz anyagi kerete a hitközségnek a teljes felújításra 113000 forintból.
(Gyűjtötte: Szatmári A. Lajos esperes)
