A templom a 13. században épült, a tatárjárás után. Ennek bizonyítékai a déli oldalán kívülről ma is látható, befalazott román kori ablakok.
Az 1858. évi, szinte az egész falut sújtó tűzvészben a templom fazsindelyes tetőszerkezete, belső berendezései is elégtek. A felújítás során készült festett kazettás famennyezet a II. világháború során pusztult el, amikor a templomot hadikórházként használták, és a belső berendezéseket feltüzelték. Mindezek következtében jelenleg a környék legpuritánabb templomaként tartják számon.
