A XV. század végén a templomhoz közel már udvarház áll, maradványait sikerült ásatással megtalálni.
1595-ben a templom már a reformátusoké volt. 1862-ben nagy tűzvész pusztított Darócon, a paplak, az iskola és a templom súlyos károsodásokat szenvedtek. A XV. század második felében készült falképek az 1862–es tűzvészt követő helyreállítás során elpusztultak. A tűzvész után a templomot újjáépítették. Ekkor már állt a nyugati oldalon a kőtorony, amit 1838-ban emeltek. Leírások említenek a szentélyben freskókat, amelyek szenteket és püspököket ábrázoltak.
A templom már az 1991-es kutatás előtt is mutatta középkori eredetét, a keletelt épület hosszházához keleten a nyolcszög három oldalával záródó szentély csatlakozott. Az 1991-94. közötti műemléki kutatás és régészeti feltárás felszínre hozta a korai, félköríves apszisú téglatemplom falmaradványait. Ezt a korai templomot elbontva épült meg a ma álló épület torony nélküli előzménye.
