Szentélyrésze valószínűleg azonos a XIV. századi pápai tizedjegyzékben szereplő, Szent Imre tiszteletére szentelt templom szentélyével. Formája szabálytalan sokszög, amelyet a sarokpontokban kétosztatú támpillérek támasztanak meg. A gótikus épület a XVI. század közepén lett a reformátusoké, akik a XVII. század második felében nyugati irányban bővítették - erre utal a torony kapuján olvasható 1677-es évszám. Magas, szabálytalan tornya azért különös, mert bizonyos nézetekből öt oldalát is lehet látni egyszerre.
