1400-as évek végén épült az új, ma is látható templom. A település reformátussá válásával indult el a templom belső terének átalakítása, amely a reformáció hitéleti megújításának szellemében zajlott le. Sík deszkamennyezet került a csúcsíves boltozat helyébe, a támpilléreket elbontották, csakúgy, mint a hajó és szentély részét elválasztó diadalívet, az ablakok egy részét befalazták, a falakat fehérre meszelték, hogy a falképeket eltüntessék.
A műemléki helyreállítás során visszaépítették az egykori diadalív lábazati indítását, az ív záródását pedig a mennyezetről lógatott lámpák finom ívével jelezték. Visszaállt a tér szintjeinek hierarchiája: a szentély és a hajó közötti szintkülönbség. A hajót egykor lezáró és elpusztult famennyezet helyett új, mai megfogalmazású famennyezet készült. A templom tömege, homlokzatai, nyílásrendszere ma az eredeti középkori arcát mutatják az épületnek. Jelzésszerűen visszaépült az elbontott sekrestye.
