A Kisboldogasszonynak szentelt templom középkori eredetű, első írásos említése 1339-ből való. A reformációig feltehetően plébániatemplom volt, és a szomszédos Mihályfa is hozzátartozott.
Az 1550-es évektől, a reformáció során az evangélikusok kapták meg, akiknek a fokozatosan pusztuló épületet végül sikerült rendbehozniuk. A rekatolizáció idejében - a falu lakóinak merész ellenállása után - fegyveres erővel foglalták vissza az evangélikusoktól.
Az ezt követő időkben többször végeztek javításokat a templomon, mai homlokzatát 1892-ben kapta.
Az épület homlokzata dísztelen, barokk ablakai félkörívesek, a sekrestyén lévő ablakok és a torony alatti bejárat egyenes záródású. A torony alsó részén a köpenyfal lábazatszerűen veszi körül az emeleti toronytestet, a bejárati oldalon timpanonszerű párkánymegoldással. A harangok szintjén a toronyban négy félköríves ablak, felette órahely. A főpárkány mind a négy oldalán háromszögű oromzatból nő ki a nyolcszögű gúlasisak. A templomban két négyzetes pilléren tömören falazott mellvédű orgonakarzat van, a hajó és szentély csehsüvegekkel fedett, a hevederek barokk tagolású falpillérekre támaszkodnak. A padok népies barokk részletképzésűek, a szószék - hangvetőjén Mózessel és vázákkal - copf stílusú alkotás.
