Nagyközségünk híres épülete kulturális, művészeti és történelmi szempontból a XIII. században épült római katolikus műemlék templom.
Szent Márton nevét viselő római katolikus templom 1222-ben épült. A templom falképeinek helyreállításakor a freskók vakolata alatt égett vakolatréteg maradványit találták, amely valószínűleg a tatárjárás nyomait őrzi. A templom 1787-ben a falu egyharmadával együtt leégett. Egy 1813-ból származó adat szerint a mintegy harminc évvel korábban tűzvész sújtotta épületet Kállay Ignác földesúr helyreállította és istentisztelet tartására alkalmassá tette. A nyugati homlokzaton álló kis tornyot 1925-ben emelték. Jellegét tekintve a templom szabadon álló, középkori eredetű keletelt épület. Szentélye egyhajós, egyenes záródású, keleti falán és a hajó sarkain támpillérekkel. Említést érdemelnek a templombelső feltárt freskói. A templomhajó keleti falszakaszain ornamentális töredékek, déli falán többalakos kompozíció töredékei láthatók.
A köpenyeges Mária-ábrázolás legkorábban a XV. század második felében készülhetett. Az 1420 körülire datálható falképek kompozíciós központja a keleti falon feltárt Golgota-jelenet. E központi témához csatlakozik jobbról és balról a 12 apostol alakja.