1856-ban új templom építésébe fogtak Léhner Mihály plébános kezdeményezésére, melyhez az uradalom is jelentős támogatást nyújtott. Az épület tervezője az uradalom építésze, Czigler Antal volt. 1858-ban készült el a templom, amelyet Szűz Mária védelmébe ajánlottak és ma is szép állapotban látható. Az egyhajós, a főbejárat fölött magasodó toronnyal ellátott szentegyház romantikus építészet jellegzetességeit mutatja. A maga idején korának legmodernebb egyházművészeti stílusában épült. A patrónáját, a Boldogságos Szűz Máriát ábrázoló főoltárkép Fischer Károly gyulai festőnek, Munkácsy Mihály első mesterének alkotása. A főoltáron az Oltáriszentség őrzésére szolgáló tabernákulum szekrény ajtajába van beépítve az örökmécs lámpája. Az épület 1901-ben belső ornamentális festést kapott, amelynek művészi megoldása az ún. nazarénus iskola irányát képviselik. A templom főhomlokzatán kétoldalt egy-egy falfülkében Szent Ferenc és Szent Vendel festett kőszobra áll, festésük naiv népi alkotásnak tűnik.
