A falu legrégebbi, és legjelentősebb építészeti emléke a katolikus templom, a "Szent kereszt feltalálása" templom. A XIII. században épült, mégpedig minden bizonnyal a tatárjárás utáni időkben, a korábbi fatemplom helyén. Egy vatikáni okirat 1335-ben említést tesz a templomuról. E templomot 1688-ban a fejérvárról kivert, lézengő törökök a faluval együtt felégették! Csak jóval később, Mária Terézia királynő idejében épült újjá 1768 - 1780 között. Ezen időben készültek a ma is látható szobrok, és a főútra néző oldalon - a növényektől kissé takarásban lévő vörös gránit feszület, melynek gyönyörűen kidolgozott talapzatán olvasható a dátum: 1783. Nehezen észrevehető egy kicsiny - a fenyőfa alatt megbújó - vörös gránit talpas kereszt. A templom bejárata mellett a falba rögzítve látható a Pálos-címer, körülötte a pálosok pecsétes téglái, valamint egy emléktábla, a templom rövid történetével. A bejárat másik oldalán pedig a háború után kitelepítettek emlékére állított fa kereszt.