A ma Sáfrik malomként ismert, malomépületet 1861 és 67 között Hunyadi Antal építette alsó meghajtású őrlőszerkezettel. Az akkor még háromszintes malom fala vályogtéglából épült. Sáfrik József szélmolnár 1901-ben vette meg az épületet és egy szinttel megemelve felülhajtós szerkezetűvé alakította át, kívülről pedig téglaköpennyel burkolta. A malomépület így mintegy 15 méter magas lett, vitorláinak átmérője pedig a 20 métert is elérik. A malom 1920-ban egy cylinderszitát kapott, hogy finomabb minőségű lisztet állíthassanak elő. 1940-től takarmánydarálóként működött. A ma is működőképes ipartörténeti építmény 1964-66 között Mendele Ferenc tervei alapján műemlékként újították fel, majd ezt követően műemlékké nyilvánították. A Sáfrik malom több évtizeden át Kiskunhalas egyetlen országosan védett műemlék épülete volt.
