Nógrád s Gömör közt hosszan nyúlik elA Mátra egyik erdőséges ága,Miként sörényes, elfáradt oroszlán,Nézvén sötéten messze tájakig....Itt állt Salgóvár, mint egy óriás,Ki az egekre nyujtja vakmerőKezét, hogy onnan csillagot raboljon;...Belőlök egy-két csonka fal maradt, melySzomorkodással tölti idejét,...(Petőfi Sándor: Salgó) A tatárjárás után a Kacsics nemzetség tagjai építették Salgó várát. Egy 625 méter magas vulkanikus sziklacsúcson áll. Először csak a két torony jelentette a várat, később kiépült az alsóvár az ötszögű bástyával. A nagyobb várbővítésre a XV. század végén és a rá következő évszázadban került sor a Szapolyaiak alatt. Salgó várához fűződik egy legenda, mely szerint a törökök egy kerekekre fektetett farönköt állítottak a várral szemben, hogy a védők hatalmas ostromágyúnak véljék, s a csel révén sor is került a vár azonnali feladására. Salgóvár 1554-től volt a török birtokában 1593-ig, amikor Pálffy Miklós és Tieffenbach Kristóf csapatai visszafoglalták. A harcok alatt rommá lőtték, s utána le is égett. Harcászati jelentősége ezzel megszűnt. Petőfi Sándor 1845-ben járt a romoknál, melyek Salgó című költeményének megírására ihlették. A régészeti feltárások az elmúlt évtizedben kezdődtek meg. A szép természetvédelmi környezetben található vár az év bármely szakában látogatható.
