Az arborétum növényanyagát és tájképét tekintve alapvetően két részre osztható. Az egyik, az egykori ártéri keményfás ligeterdő maradvány, amely ma a város közepén ad képet az urbanizáció előtti állapotokról. Az arborétum másik része a hegyományos értelemben vett arborétum, ahol a 200 évvel ezelőtt megkezdett angolpark alapjain alakult ki a mai összkép. A tájképet a legidősebb, mintegy 200 éves platánok, fekete fenyők, tiszafák, japán akácok, vasfák és egy hatalmas egylevelű magaskőris uralják. A későbbi telepítések közül a 100-130 éves liliomfák hívják leginkább magukra a figyelmet, de sokféle rododendron és azálea faj élvezi a savanyú öntéstalaj nyújtotta ideális termőhelyi feltételeket.