Sisa Pista Tanösvény-Bernecebaráti

1,5 óra időtartamú szakvezetés a Domszky Pál Erdei Iskola közreműködésével kérhető. Az erdei iskola munkatársai a csoport életkori sajátosságait figyelembe véve adnak tájékoztatást a tanösvényen található.

Az útvonal hossza: 2 km


A bejárás időtartama: 1 óra


A tanösvény típusa: tájékoztató táblás tanösvény


Egyéb praktikus információk:

A tanösvény útvonala helyenként meredek, nedves időben csúszós, a bejárás fokozott figyelmet igényel. Túracipő használata ajánlott!

Az útvonal úgy lett kialakítva, hogy az árok széléről több helyről is biztonságosan meg lehet tekinteni a szurdokszerű völgy látnivalóit. Maga az árok biztonságosan nem járható, kérjük maradjanak a kijelölt útvonalon!

A kiindulóponton kerékpártároló áll rendelkezésre.



Az útvonalat végigjárva

- megismerhetjük az itteni erdei élőhelyeket, a védett növényfajoknak menedéket nyújtó patak menti égerestől a hegyoldal véderdőként kezelt száraz tölgyeséig;

- az Oszlai-árok lenyűgöző méretű kőzetfeltárásainak segítségével ismerkedhetünk meg a mintegy 16 millió évvel ezelőtt működött Ős-Börzsöny vulkánhoz kötődő vulkáni és üledékes eredetű kőzetekkel;

- megtudhatjuk, hol volt „Sisa Pista barlangja", és miért húzódott meg gyakran az Oszlai-árokban a hírhedt betyár, továbbá mi a kapcsolata a közeli Deszkáspusztával és Bernecebarátival;

- biztonságos módon, kiépített állomáshelyeken nyerhetünk bepillantást a különleges szépségű Oszlai-árok szurdokszerű völgyébe;

- Sisa Pista kalandos életének néhány érdekes mozzanatát a betyár „tolmácsolásában" ismerhetjük meg.


A tanösvény névadója Sisa Pista - anyakönyvezett nevén Benkó István - 1846-ban született a Nagylóchoz tartozó Zsunypusztán. A hírhedt betyár több szállal kötődött a tanösvénynek helyet adó börzsönyi hegyekhez, völgyekhez. A hagyomány szerint cimboráival - a csendőrök elől rejtőzve - gyakran tanyázott az Oszlai-árok nagy sziklaüregében. Úgy tartják, hogy a közeli Deszkáspusztán egy kis háza is volt. 1873-ban elfogták és huszonegy éves börtönbüntetésre ítélték, amelyet a Trencsén vármegyei Ilava börtönében töltött le. Szabadulása után Nógrádverőcén, Nagyorosziban, később Bernecén élt. Mivel a Börzsöny minden rejtekét és a „betyárcsínyeket" is ismerte, a környező erdők birtokosai vadőrként alkalmazták. Az „utolsó nógrádi betyár" Bernecén halt meg 1910-ben, az ottani öreg temetőben helyezték örök nyugalomba. Emléke azonban máig él a börzsönyi és az Ipoly-menti falvakban.