Az időszámításunk előtti 15. században a hegyvidéki élethez szokott, pásztorkodó, a Rajnától a Tiszáig terjedő későbronzkori kultúra népei telepedtek meg a Bakonyban. Jellegzetes temetkezésük alapján „halomsíros”-nak nevezzük őket. Halottaik hamvait urnákba helyezték, mellé ékszert, fegyvert, agyagedényeket tettek, fölé földből vagy kőből halmot építettek. Ez a temető 226 halmával Közép-Európa egyik legnagyobb ismert sírmezeje ennek a kultúrkörnek. A legnagyobb sírok 20-30 m, a kisebbek 5-16 m átmérőjűek, magasságuk 1-3 méter.
