Székely Bertalan a XIX. század magyar festészetének kiemelkedő európai rangú alakja, nemzeti romantikánk fő képviselője. Történeti kompozícióiban, freskófestészetében visszatükröződő technikai, elméleti, esztétikai felkészültsége kora legműveltebb mesteri közé emelik.
Székely Bertalan szadai műterme, lakóháza és kertje ad otthont a nevét viselő művészeti központnak, amely egyfelől Székely Bertalan szellemi örökségének emlékhelye, másfelől a művészetek által való nevelés közösségi tere. Kulturális "élőhely", ahol kiállítások, színházi előadások, koncertek, rajzműterem- iskola, helytörténeti könyvtár várja az érdeklődőket. Különösen szerencsés az Emlékmúzeumot övező kert fennmaradása. A botanikai raritásokkal teli kert adja keretét a lakóházból és műteremből álló épségben fennmaradt ritka épületegyüttesnek. A hazai kultúrtörténetben termékeny baráti beszélgetéseknek helyet adó kert gyakran vált művészetszervező ereje révén kultikus hellyé.
A kert Székely Bertalan esetében számos szálon telítődik jelképi erővel. Tudjuk, gesztenyefái alatt gyakran hűsölt barátjával Schzulek Frigyessel. Személyes életében a kert a csendes visszavonulás helye, nyugalmas menedék a fővárosi, főiskolai harcok után az elmélyülés, zavartalan töprengés, a feloldódás helyszíne.
Művészetében jelképe a természettel való azonosulásnak, mely oldott festőiségű, fénnyel telt tájképek sorát, újfajta kötetlen örömfestészetet indít el az életműben, létrehozva a szadai tájképek lenyűgöző őszinteségű "őszikék-ciklusát".
A Múzeum által az 1985-ös 150. évforduló tiszteletére kiadott levelezőlap emlékbélyegzője a műterem és a kert öreg eperfájának képét ábrázolja, az alkotás és a pihenés helyét, emblematikus erővel foglalva össze Szada szerepét Székely életében.
