Az talapzaton még nehezen, de kiolvasható a felirat: O H(eiliger) Wendelin Bit für Uns / Ó szent Vendel könyörögj érettünk! 1816-ban állíttatta Michael Sauter. Az évszám és a monogram is látható volt még régebben. Először a talapzaton egy Szent Vendel-szobor állt, hiszen sváb település akkoriban elképzelhetetlen volt nélküle. A környező földeket is ezért hívták Wendelini Äckernek (Vendel földeknek). 1853-ra azonban annyira tönkrement a szobor, hogy Gózony György plébános megkérte Michael Sautert, hogy cserélje le. Így került a talapzatra a most látható obeliszk. Melyet egy kereszt, egy szív, egy fordított IHS monogram és régebben az 1854-es évszám díszített. Az eltűnt vaskeresztet és a kerítés vas rúdjait Fuchs Tibor pótolta, a hiányzó kerítés követ Sándor Antal készítette Bognárné Donovitz Mária elnöksége során a Német Önkormányzat kérésére.
Legkorábbi életrajzai 1417. után jelentek meg és a következő történetet tartalmazzák: skót herceg volt, de titokban elhagyta a királyi udvart, és Rómába zarándokolt. Visszafele utazva Westrich mellett egy kis házikóban telepedett meg és koldulással kereste kenyerét. Amikor egy birtokos megfeddte tétlenségéért, pásztornak szegődött el. Később egy csoda rávette földesurát, hogy engedje meg Vendelnek a remete életmódhoz való visszatérést. Szent életmódjának a híre elterjedt. Számos földműves kereste fel, hogy beteg jószágait megáldja. Végül a tholei kolostor apátjának választották és pappá szentelték. Sírja fölé kis kápolnát emeltek, utóbb ekörül nőtt ki St. Wendel városka.
A pásztorok védőszentjükként tisztelik. Emléknapja október 20.
