Régi búcsújáró hely. Előbb csak egy kis kápolna fülke állt a forrásnál, ahová Szt. Anna ünnepén mentek a környéken lakó hívek imádkozni. A hagyomány szerint ennél a forrásnál a helybéli csősz Szent Annát látta, aki a kislányát, Szűz Máriát mosdatta a vízben. A csősznek azt mondta Szent Anna, hogy építsenek tiszteletére kápolnát, és ünnepnapján jöjjenek oda imádkozni, lemosni, a bűnök által Szűz Máriára kent szennyet. A hír hamar elterjedt a környéken. Kedvelt búcsújáró hely lett, ezért 1870-ben építettek egy nagyobb kápolnát, és attól kezdve már mise is volt a búcsú ünnepén. Ebben az időben a Dombóvári Plébániához tartozott. Ez a kápolna is hamar kicsinek bizonyult, így 1912-ben bővítették, tornyot is építettek, és a fa haranglábról a toronyba került a kis harang is. 1920-ban Szőlőhegyet a Vásárosdombói Plébániához csatolták, mert közigazgatásilag akkor Kaposszekcső része volt, ami akkor még Vásárosdombó filiája. Kaposszekcső 1948-ban vált önálló plébániává. Amikor Dombóvár városi rangot kapott, Kaposszekcső - Szőlőhegyet közigazgatásilag ide csatolták, immár Dombóvár - Szőlőhegy néven. Egy ideig még a Kaposszekcsői Plébániához tartozott, de 1992. Karácsonyán meghalt Pirgi Tivadar plébános, és utána a Szőlőhegy városrészt a Dombóvári Plébániához csatolták. Örvendetes, hogy Szt. Anna búcsújára szívesen jönnek a környező településekről, de néha az ország távolabbi részéről is felkeresi 1-1 zarándokcsoport.
