A Vadász utca 29. számú épület 1944-ben sok ezer ember menedékhelye, túlélésük kerete, színhelye volt. Történetük epizód a nagy világégésben: néhány ezer élet megmentése százezrek elhurcolása és elpusztítása ellenében. Ehhez a helyszínhez kötődik néhány személynek a helytállása, akik kezdeményezték, irányították és végrehajtották az embermentést. Carl Lutz svájci diplomata higgadtan és rettenthetetlenül tárgyalt a magyar kormánnyal. Fedelet adott a hivatalosan felszámolt Palesztina Hivatal munkatársainak, az Üvegház vezető munkatársainak, akik új meg új kivándorlási listákat írtak. A cionista fiatalok kihasználták a hivatalos fedezéket, és vitték-hozták a valódi és a hamis okmányokat, szöktették az embereket. A nyilas hatalomátvétel, 1944. október 15. után az Üvegház volt az egyetlen, törékeny sziget Budapesten, amely a tomboló terror idején legalább viszonylagos biztonságot nyújtott az üldözötteknek. Elképesztően szűkös volt az élet az Üvegházban, igen sok leleménnyel és főként határtalan bizakodással éltek itt hetekig, hónapokig emberek egy-egy pince sarkában vagy a padlás mélyedésében. Emitt a nyomorúság iszonyú veszekedéseket okozott, de amott a fiatalok a háború utáni jövendőjükről vitatkoztak. A dühök elmúltak, a vágyálmoknak legfeljebb egy része valósult meg, miután 1945. január 18-án több mint kétezer ember felszabadult az Üvegházban.
