A Zalaréti Parkerdő területe a Zala folyó jobb parti árterületének része, melyet északról a Zala, keletről a Felső-Válicka patak, nyugatról a vasúti töltés határol.
A terület fejlesztése az 1970-es években vette kezdetét: az egyre kevésbé hasznosított csácsi legelőn kezdődött meg az erdőtelepítés. Sokszínű, változatos fafajtaösszetételű erdőállományokat telepítettek, külön figyelve a nagy díszítő értékű fafajok és cserjék alkalmazására. A kezdeti 4,4 hektáros autó pihenő napjainkra több mint 65 hektáros, gazdag vegetációjú, összefüggő zöldterületté teljesedett ki.
A tájrészletben a fenyők közül a boróka és az erdei fenyő őshonos. Lombfák közül őshonos a bükk, a gyertyán, a kocsányos tölgy, a mezei juhar, a hegyi juhar, a vénicszil, a korai juhar, a nagylevelű hárs, a mézgás éger, a fehér fűz, a cseresznye, a zselnicemeggy és a magas kőris.
A 2000-es években készült el az erdő területén Parkerdei tanösvény: a rövid útvonal 12 állomást tartalmaz, míg a hosszabb szakaszt további 11 stációval bővítették – a nyomvonalakon mindegyiket számozott oszlopok jelzik. Az érdeklődők többek között bepillantást nyerhetnek az erdei hangyaboly, az erdőlakó madarak és a mókusok életébe; megtudhatják, mely növényeket jelölik a Quercus rubra és az Alnus glutinosa latin kifejezések; illetve fény derül a gyógynövények titkára és Zala megye erdőgazdálkodására is.
