A törököt kiűző sereggel együtt jönnek a mariánus ferencesek a Vízivárosba és itt 1685-ben készítik el – javarészt fából – ideiglenes kolostorukat és templomukat. 1726 és 1750 között épül fel zárdájuk és Szent Kereszt tiszteletére kőtemplomuk egyesek véleménye szerint azon a helyen, ahol a középkorban a Víziváros Szent László plébániatemploma állott. II. József idejében az épületek a kincstár tulajdonába mennek át. Rudnay Sándor 1820-ban visszavásárolja ôket, és a zárdát a továbbképző lelkipásztori tanfolyamot végzô papok otthonának rendezteti be. Később a Nagyszombatból áthozott prímási levéltárat helyezteti el a zárdában, a templomban pedig az érseki könyvtárat a Bibliotheca felépítéséig. 1850–1865 között a Nagyszombatból áttelepített papnevelő intézet otthona lesz a zárda. Amint azonban a Hild József tervezte, hatalmas új szeminárium megnyílik a Bazilika tövében, az egykori ferences zárdát és templomot a Páli Szent Vincérôl nevezett Szatmári Irgalmas Nővérek kapják meg. – 1952-ben ide költöztetik a szemináriumot, a műemlék jellegű templomot (334 m2) 1991-ben felújítják. Törzsszáma 2297. 1992-tôl ismét a Szatmári Irgalmas Nővéreké.