Az 1834-ben lakóházból átalakított imaház helyett 1852-1857-ben Busch Miklós új templomot építtetett. A szegedi Müller Miksa tervei alapján 1906 és 1908 között alakították mai formájára. Az előkert megfelelő rálátást biztosít az épületre. A mór stíluselemeket is felhasználó eklektikus, impozáns térhatású templom jellegzetes szecessziós díszítésű. A bejáratot óriásivá növelő köralakú üvegablak uralja a homlokzatot, melyet hármas ív zár, kőtáblával a tetején. A színes rózsaablak fölött héber nyelvű felirat olvasható: "Erősségem és oltalmam az Örökkévaló, benne bízom." A két oldalon emelkedő Dávid-csillaggal díszített kupolák sajátos egyéni jelleget kölcsönöznek az épületnek. A szobordíszeket Balla József készítette. A templombelsőbe narthexen (előcsarnok) keresztül léphetünk, ahol a karzat mind a négy oldalon körbefut. A frigyszekrény mögött van a kórus karzata. A tóraszekrény feletti felirat fordítása: "Az Örökkévalót mindig magam előtt tartottam." 1974-ben a narthexben márvány emléktáblákat és egy jelképes fekete síremléket helyeztek el a deportáltak és a mártírok emlékezetére. A zsinagóga telkének Szeremlei utcai oldalán áll az egykori zsidó iskola eklektikus épülete, ahol 2004. júliusában nyílt „Magyar tragédia 1944” állandó kiállítás, emléket állítva a Holokauszt áldozatainak, köztük az országból elhurcolt csaknem 190 000 zsidó gyermeknek is.
